HUSZONNÉGY

Corran megtapogatta a jobb fülét, lekaparta róla a megszáradt vart.

- Igen, megértem, ha azt hiszitek, nagyobbat kaptam, mint látszik, de jól vagyok. - Janra pillantott. - Azt hiszem, jól sikerült a kitörés, legalábbis a keresésünkre fognak indulni.

- Egyetértek.

- Ez túl merész következtetés - rázta a fejét Urlor.

- Ezért akarom ellenőrizni az elméletemet, amíg a bányában vagyunk.

Urlor hatalmas kezével megsimogatta a szakállát.

- És feladod ezt az egész baromságot, ha a kísérlet nem sikerül?

Jan Corranra pillantott.

- Hát te?

Corran tétovázott, mielőtt válaszolt volna. Noha nem ájult el, az Emdi droid egész éjjel megfigyelés alatt tartotta - legalábbis Corran úgy gondolta, nem lévén fogalma, mennyi idő telt el. Gyorsan felidézte magában a történteket, és két következtetést vont le. Az első az volt, az őr nyilván azért szállt rá, mert valaki elmondta neki, hogy szökni készül. Noha a tervéről Urloron és Janon kívül másnak nem beszélt, a többi rabnak feltett kérdéseiből bárki következtethetett a szándékára.

A második, amire rájött - egy hétre volt szüksége, hogy meggyőződjön Urlor igazáról -, hogy itt minden a feje tetején áll. A gravitációt gerjesztő és kioltó technológia ősrégi. Bármilyen méretű hajó képes megfelelő saját gravitációs mezőt gerjeszteni. A gravitáció megfordításával el lehet érni, hogy a szökni készülő fogoly higgyen abban, hogy felfelé, a szabadság felé halad, holott éppen ellenkezőleg, egyre messzebb kerül a menekülés reményétől. Ha Corran hallotta a masírozó katona lépteit, ez azt jelenti, hogy a szökevény egyenesen az ő karjaikba rohan. Ha addig nem is kapják el, mire rájön, hol van, már mélyen bent jár a börtönben, és távolabb került a szabadságtól, mint valaha volt.

Megrázta a fejét.

- Nem, akkor is megpróbálom, ha a kísérlet sikertelen lesz. Kétségtelen, hogy igazam van... a kísérlet csak arra való, hogy titeket meggyőzzelek az igazamról.

Urlor karba fonta a kezét.

- Miért érdekel az téged, hogy hiszünk-e neked?

- Mert ha igazam van, velem jöhettek.

A nagydarab férfi felemelte csonka jobb kezét.

- Abban ne reménykedj! Én megtanultam türelmesnek lenni. Megvárom, amíg visszajössz.

- Rosszul teszed. - Corran Janra pillantott. - És te?

Az öreg csendben üldögélt egy tuskón, majd határozottan megrázta a fejét.

- Bocsáss meg. Én nem bírok menni, csupán beleéltem magam a gondolatba.

- Erős vagy. Meg tudod csinálni.

- Méltányolom, amit mondasz, de az udvariasság mondatja veled. - Jan vállat vont. - Azonkívül az én biztonságom garantálja, hogy az embereim nem bántják a birodalmi társainkat, ezért az embereim biztonsága érdekében nem csatlakozom hozzád. Ha én megszököm, Jégszív sok embert lemészárol. Itt maradok, ügyelek a biztonságukra, és megvárom, amíg visszatérsz a segítséggel.

Corran elgondolkodott.

- Szóval egyikőtök sem jön?

- Nem - rázta Urlor a fejét. - Magad leszel az úton.

Ebben benne volt az is, hogy semmi garancia arra, hogy a birodalmiaknak nincsenek ügynökeik a foglyok között.

Ha pedig egyedül megyek, az azt jelenti, hogyha kém vagyok, nem is vinnék magammal senkit.

- Ne aggódj, én nem Tycho Celchu vagyok, és nem is hagyom magam még egyszer rászedni!

Jan feléje hunyorított.

- Tycho Celchu? Ő pár hónapja itt járt. Egy nap elhívták, azóta nem láttuk. Áruló volt?

- Miatta vagyok itt. Átadta a birodalmiaknak a gépem felülírási kódját. Átvették az irányítást, és most itt vagyok. - Corran ökölbe szorította a kezét. - Isard azt mondta, Tycho most bíróság előtt áll a meggyilkolásom vádjával, úgyhogy van igazság.

Urlor megvakarta az állát.

- Tycho egy alvó volt, ugye?

Amennyire Corran gyűlölte Tychót, annyira megborzongott a szó hallatán. A fogolytársadalomban sokan szenvednek sokkot a kihallgatások során. A legtöbbjük normálisnak tűnik, és bizonyos fokig fel is épülnek, de az emlékezetük csak rövid távon működik. Nagyon lassan javul az állapotuk.

- Úgy gondoltam, igen, de az lehetett látszat is. Ha belegondolsz, egy alvó előtt az ember sok mindent kimond. Amikor visszavitték, kifaggathatták arról, hogy mit hallott. - Jan a fejét rázta. - Amikor úgy nézett ki, hogy felépül, fogták, elvitték és kihallgatták. Engem is becsapott.

- Sok embert becsapott, köztük Wedge Antillest is - bólintott Corran határozottan. - De már nem bolondít meg senkit. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a Birodalom nem győzhet le mindenkit. És ha a kísérletem sikerül, megint leírhatnak egy győzelmet.

Még Wedge is elcsodálkozott azon, hogyan reagált Koh'shak vendégszeretetének ilyen önző megnyilvánulására. Barbárnak és nem kevésbé naivnak tartotta. A Szövetség hajója előtt egy kisebb területet üresen hagytak. Opálos fénykövek - egyébként természetes kő látszatát keltő mesterségesen készített világítótestek - kerítették körbe a térséget. Bár vörös és arany fényt bocsátottak ki magukból, a környezetet hideg fehér és kék fénnyel vonták be. Ettől az emberek kísérteties külsőt nyertek, a twi’lekek pedig kék testű, veszedelmes jéglényeknek látszottak.

A Zsiványkommandót és a hajó legénységét kisebb ünnepségre invitálták. A vendégek öt méterre a világítótestektől körben helyezkedtek el. Néhány twi'lek klán képviselője közéjük vegyült, no meg két-három tolmács, aki folyékonyan beszélte az alapnyelvet. Wedge-nek nem voltak kétségei afelől, mi megy végbe - az embereivel együtt ki fogják faggatni, ha a legudvariasabb formában is. Amit hallani fognak, azt majd összevetik a twi'lek hivatalok anyagával, és annak alapján döntik el, mi hasznos a Rylothnak.

A körön kívül szolgák rohangáltak, enni-innivalót meg ajándékot kínálgattak. Egy húros és fúvós hangszerekből álló zenekar folyamatosan játszott valamilyen tizenhárom fokú skálán komponált zenét. Wedge egyszerűen fájdalmasnak találta a zenét, de Liat Tsayv és Aril Nunb hamarosan olyan ritmusra kezdte rázni a testét, amit Wedge ki sem hallott a zenéből. A fénykövek kísérteties fénykörén kívül a Kala'uun élete a megszokott mederben folyt. A twi'lekek látszólag szájtátin bóklásztak a körön kívül, de Wedge látta, hogy némelyikük az agynyúlványát - vagy ahogyan a Rylothon nevezték, a lekkuját - lengetve néma üzenetet küldözgetett a vendéglátók felé. Egy karcsú, szép twi'lek nőstény ropta a táncát a magasba szökellve, tetovált lekkuja mint ostor csattogott a levegőben, majd mint folyondár tekeredett a teste köré. Bő ágyékkötője lengén volt a derekára kötve, így gyakran kivillant alóla rózsaszín bőre és erőteljes izomzata. Kedvesen Wedge-ra kacsintott, amivel mosolyt varázsolt a mogorva parancsnok arcára, majd tovalibbent, hogy egy másik vendéget kápráztasson el.

Cazne'olan Wedge válla köré fonta egyik lekkuját.

- Sienn'rha az egyetlen szemrevaló teremtés, akit Bib Fortuna valaha is megszerzett. A sötét oldalon élő családjától lopta el azzal a céllal, hogy ajándékul Jabbának, a huttnak adja. Ennek előkészítése során megtanította táncolni is. Jabba kezeitől a te Lukesky'walker barátod óvta meg. Mindig csodásan táncol, de ma különösen kitesz magáért, mert mély tiszteletet érez a Szövetség iránt.

- Igen szemrevaló. - Wedge nem tagadhatta, hogy a tánc felizgatta, és ez valamelyest zavarta is. Csábító, csodaszép külsejével fizikailag tett hatást rá, így Wedge könnyen elfeledkezett róla, hogy élő, gondolkodó lénnyel van dolga. Ettől megértette, miként volt képes a Birodalom egymás ellen kijátszani - befolyásolni és dehumanizálni - a különféle fajokat. Mintha állatok volnának, legalábbis állati szinten mozognának, vagy egyszerűen tényleg állatok volnának.

Cazne'olan megérintette a vállát.

- Ha akarod, el tudok intézni neked egy magántáncot.

- Méltányolom az ajánlatod, de...

Cazne'olan suttogóra fogta a szavát.

- Sienn'rha kért meg, hogy vessem fel az ajánlatot a nevében. Tudja, ki vagy, és hősnek tart.

- Értem. - Wedge gyorsan mérlegelte magában az ajánlatot, és mindent, ami vele jár, és igen csábítónak találta. Sienn'rha érzéki szépsége, telt ajkai, izmos teste oly örömökkel kecsegtették, melyekben nem volt része már... Ha már nem is emlékszem rá, akkor tényleg nagyon régen lehetett. De éppen most és itt, és Sienn’rha változtatna ezen?

Wedge Cazne'olanra mosolygott.

- Tolmácsold neki őszinte nagyrabecsülésemet az ajánlatért, és végtelen sajnálatomat, amiért vissza kell utasítanom. Végül is a Szövetség küldötteként vagyok itt. Talán egyszer, majd ha a magam szándékából járok erre...

- Azt hiszem, meg fogja érteni.

- Remélem. - Wedge elgondolkodott egy percig. - Kérdeznék valamit azzal kapcsolatban, amit az előbb mondtál.

- Kérdezz!

- A nevemet összevonva ejtetted ki Wedgan'tillesnek, ahogy a Nawara Ven nevét is Nawar'avennek mondtad. Amikor Bib Fortuna nevét mondtad, nem alkalmaztál összevonást. Miért?

Cazne'olan lassan bólintott, majd levette lekkuját Wedge válláról.

- Bib Fortuna az Una-klán tagja volt. Az életmódja miatt a családja kivetette magából. A személynév és a klánnév összekapcsolása nálunk a hovatartozást jelzi. Amikor szétválasztjuk a nevet, azzal jelezzük, hogy a személyt különválasztottuk a családjától.

Wedge bólintott.

- És hogyan döntitek el, mi az új név? Nawara a Venklán tagja, a nevét mégis avenre tagoltad.

- Ahogyan a te Antilles vezetéknevedet is kettéválasztottam.

- Pontosan.

A twi'lek halkan felnevetett.

- Szigorú szabályok szerint történik a nevek képzése, és szinte babonás módon mindenféle kedvező jelet igyekszünk beletömöríteni. A Ven például alapnyelven ezüstöt jelent. A Nawara úgy fordítható, hogy „jó beszélő" „nyelvelő", így a kettő együtt adja, hogy viselője kiváló tárgyalókészséggel rendelkezik. A ryloth nyelvnek köszönhetően viszont, ha Nawar'avennek ejtem, „fakó ezüst"-öt jelent. A kiejtés megváltoztatásával el lehet kendőzni az eredeti jelentést.

- Ez érdekes - mosolyodott el Wedge. - És mit jelent az én nevem úgy, ahogyan te ejtetted? A twi'lek megvonta a vállát.

- Az idegen neveknek nincs korrekt fordításuk, de a Wedgan'tilles így együtt ejtve körülbelül annyit tesz: „csillagok gyilkosa".

- Tetszik.

- Az alapnyelv szerinti kiejtés jelentése kevésbé tetszene.

- Mi az?

- Nagyon nehéz lefordítani.

- Akkor írd körül.

Cazne'olan lekkui vadul himbálóztak.

- Valami olyasmi, hogy „akit annyira fel lehet dühíteni, hogy elhányja magát".

- Azt hiszem, a te kiejtésverziód jobban tetszik.

A twi'lek nyelvleckét a talaj hirtelen rezgése szakította félbe. Wedge úgy vélte, a bejárat hullórostélyát húzzák fel, ezért arrafelé fordult. Kétszer hármas csoportban fél tucat rondát pillantott meg, amint éppen bedokkolnak. Nem lehet eltéveszteni az X-gépek jellegzetes szárnyait, amiket ez esetben Egy TIE-vadász gömb alakú pilótafülkéjére biggyesztettek rá, mégpedig egy, a fülkét körülölelő gyűrűre, minek folytán a szárnyak körbeforoghattak a fülke körül, ahogy az a Birodalom B-szárnyúinál szokásos.

Még sosem láttam ilyet. Biztosan valamilyen twi'lek házi gyártmány. A szárnyak a fülke két oldalán összecsukódtak, a gépek kiengedték leszálló talpaikat, és lágyan landoltak. Mintegy fenyegetően, félkörben a Szövetséges hajók köré telepedtek le.

Az egyik hajó fülkéje kinyílt, és egy hatalmas termetű twi'lek bújt elő belőle. Fekete birodalmi köpenyt viselt, de vörös ágyékkötője jelezte, hogy valami köze azért van a helyi harcosokhoz is. Lekkuira mindenféle spirál és hullámvonalakat tetováltatott, amik Wedge szerint valamiféle twi'lek hieroglifák lehettek, noha a jelentésükről fogalma sem volt.

Amint a pilóta a kör felé közeledett, a zene elhallgatott, s a szolgák is visszavonultak. Sienn'sha abbahagyta a táncát, és Wedge mögé bújt. Wedge mozdulatlanul állt, egyik oldalán Cazne'olannal, a másikon a testes twi'lekkel. Amint a harcos még közelebb ért, Wedge látta, hogy legalább negyven centivel magasabb és harminc kilóval nehezebb nála. El sem tudta képzelni, hogyan préselte be magát a TIE pilótafülkéjébe.

A harcos előtt szabaddá tették az utat, s ö Wedge-től ötméternyire megállt.

- Tal'dira vagyok, a harcosok között az első. Te, akinek nincs lekkuja, de harcos öltözékét viseled, te vagy Wedge Antilles?

Wedge nem vett tudomást a megvető torokhangról, amit Tal'dira a nevének kiejtésekor hallatott. - Wedgan'tilles vagyok.

A twi'lek harcos felvonta a szemöldökét a válasz hallatán.

- És ryllért jöttél ide?

- Ryll kort szeretnék magammal vinni. - Wedge szavaira Koh'shak eltátotta a száját, a harcos lekkui pedig veszettül csapkodni kezdtek. - Valami probléma van?

- Nincs, Wedge Antilles, ha... - Tal'dira elővette a bandolierje alá rejtett két vibroszablyát - hajlandó vagy bebizonyítani, hogy tényleg harcos vagy. Harcos fog küzdeni harcossal. Ha te győzöl, tiéd a kor.

Wedge gyomra összeszorult, s a szíve gyorsabban kezdett verni. Pilótaként, az X-szárnyúban ülve nem volna gond legyőzni a twi'leket. De egy szablyapárbaj... Amennyire szerette volna elkerülni a harcot, annyira tisztában volt vele, hogy erre semmi lehetősége sincs. A korra szüksége van, hogy megállíthassák a Krytost. Ha csak megkarcolhatom ezt a twi'lek behemótot, megteszem.

Kinyújtotta a kezét.

- Küzdjünk meg.

Tal'dira odanyújtotta neki az egyik vibroszablyát.

- Harcos fog küzdeni harcossal.

- Ez jár az én fejemben is.

- Jól van. - A twi'lek lekkuja helyeslése jeléül le-fel ingott.

Wedge a hüvelykujjával kipattintotta a pengét.

- Gyere! Én készen állok.

- Te igen, de az ellenfeled nem.

Tal'dira körülnézett, alaposan megnézte mindegyik Zsiványt. Mindannyian twi'lek harcosnak öltöztek, de Tal'dira megvető pillantásából látni lehetett, hogy valami nem stimmel vele. Egyenként tetőtől talpig végigmérte őket, mielőtt a következő elé lépett.

Közülük választ nekem ellenfelet? Wedge igencsak érezte a gombócot a gyomrában. Tudtam, hogy a twi'lekek kegyetlenek. Mert valami sérelme van, most arra kényszerű; hogy lemészároljak valakit az enyéim közül?

Tal'dira Wedge-re pillantott.

- Döntöttem. Készülj!

Wedge bólintott.

- Még mindig készen állok.

- Jól van. - A harcos odadobta Koh'shaknak a szablyát. - Téged választottalak.

A csillagkikötő fejének szeme majd kiguvadt, miközben a szablyát egyik kezéből a másikba rakosgatta. Az kiesett a kezéből, megpattant a pocakján, és a földre esett. A kövér twi'lek tétován utánakapott vaskos ujjaival, hogy megfoghassa, mielőtt az a földre koppan.

Egy Seinn'rhát is megszégyenítő mozdulattal vetette magát a levegőbe, és röptében elkapta a szablyát, ami abban a pillanatban életre kelt, és lemetszette a köpenyét összetartó brossot. A köpeny a földre hullt, majd Koh'shak egy ökölcsapástól a tetejére huppant.

Tal'dira megragadta Koh'shak lekkuit, és nem túl finoman talpra állította, majd a nyakához nyomta a szablyáját.

- Harcos harcos ellen, Koh'shak! Wedgan'tilles harcosként jött hozzánk, egy csapat harcos élén, akikkel együtt harcol a mi Nawar'avenünk! Te tudtál erről a küldetésről, de elhallgattad előttem, hogy hasznot húzhass az üzletből. Ez egy kalmárhoz méltó volna, de harcoshoz nem illik, Kohsh'ak!

Tal'dira ezúttal másképpen, sokkal keményebben és több megvetéssel ejtette a kikötőmester nevét. Wedge-nek fogalma sem volt, ez mit jelent, de örült neki, hogy Tal'dira haragja a twi'lekre zúdult.

A harcos elengedte Koh'shakot, és visszalépve tokjába rejtette a szablyáját.

- A szablyát fogadd ajándékként, Wedgan'tilles! A kort, amire szükséged van, ajándékként megkapod. Boldogan adom, mert tudom, hogy azokat fogja gyógyítani, akik ármány áldozataivá váltak. Cserébe csupán azt kívánom, hogy bocsáss meg, amiért ilyen durván megsértettem az etikettet!

Wedge lekapcsolta a vibroszablyát, és a csizmája szárába dugta.

- Egy harcosnak nem kell számot adnia egy kalmár tettei felől. - Megfordulva a Szövetség hajóira mutatott. - Azokon a hajókon ajándékot hoztam a harcosaimtól a te harcosainak.

Tal'dira megveregette Wedge mindkét vállát.

- Minden tiszteletem a tiéd, Wedgan'tilles meg a Zsiványkommandóé. Megelégedésemre szolgálna, hogyha velem tartanál a Twi’janii-ban. - Lekkuját Wedge vállára téve odaszólt a zenészeknek. - A legszebb zenét játsszátok a vendégeknek! Most harcosoknak játszotok, azoknak pedig a legjobb jár.